A Tannenberg emlékmű Hohenstein-ben ( ma Olsztynek, Lengyelország )Tannenberg Denkmal

Tervét már 1924-ben elkészítette Walter Krüger ( 1888- 1971 ) és Johannes Krüger ( 1890 – 1975 ) berlini építész. A gigantikus méretű nekropolisz eredetileg két nagy csatának állított emléket:

  • az egyik ütközet a közeli Grünwald-i mezőn zajlott le, ahol is a II. Ulászló vezette lengyel-litván hadsereg döntő vereséget mért a 1410. július 15-én az Ulrich von Jungingen ( 1360. január 8. – 1410. július 15. ) vezette német lovagrendre.
  • a másik, a Tannenberg névre elnevezett csata, amely 1914. augusztus 26 és 30 között zajlott le. Ennél az átkaroló hadműveletnél a Paul von Hindenburg ( 1847. október 2. – 1934. augusztus 2. ) és az Erich Ludendorff ( 1865. április 9. – 1937. december 20. ) vezette német 8. hadsereg megsemmisítette a velük szemben álló 4 orosz hadtestet, az 1. és a 2. orosz hadsereget pedig visszavonulásra késztette. A súlyos orosz kudarc miatt Alexandr Vasziljevics Szamszonov ( 1859. november 14. – 1914. augusztus 30. ) táborok öngyilkos lett.

A Hans Kahns tábornok felügyelete alatt kivitelezett emlékmű ( 1925 – 1927 ) felavatására Paul von Hindenburg 80. születésnapja alkalmából és jelenlétében, 1927. szeptember 18-án került sor. A 250 ezer márkát felemésztő emlékművet a teuton lovagvárak, a neolitikumból ránk maradt Stonehenge, illetve a szabályos nyolcszög formájú Castel del Monte vára ihlette. A költségekbe beleszámították a Totenburg alapját képező mesterséges domb megépítését, valamint az elesett orosz és német katonák emlékére elültetett tölgyfa telepítését is. Az egykori csatatér közepére ( vagyis a dombra ) felépített 7800 négyzetméter alapterületű nekropoliszt szintén nyolcszögletűre tervezték, amelynek oldalaira 1-1 23 méter magas vörös téglából és gránitból felépített négyszögletes tornyot emeltek, melyek oldalai 9×9 méteresek voltak. Az építkezésen 200 munkás dolgozott.

A 8 torony szimbolikus és hősies tartalmat kapott. A ‘Bejárati torony’ külső falára Hindenburg 1925-ös Köztársasági elnöki beiktató beszédének bronzba öntött kivonatát helyezték el. A torony első emeletén díszőrséggel őrzött örökmécses emlékeztetett az elesettekre. A felsőbb emeleteken az Osterlode katonai egység egyik zászlóaljának körleteit alakították ki.

A második tornyot a német nép, az I. Világháború során tett erőfeszítéseinek elismerésének szentelték. 1934-1935 között ideiglenesen ide helyezték Hindenburg testét is.

A harmadik torony Kelet-Poroszország történelmét mutatta be az őskortól 1920-ig bezárólag. Itt külön termekben állították ki a régió ezredeinek különféle tárgyi emlékeit.

A negyedik torony a ‘Zászlók tornya’, mely a Tannanberg-i csatában elesett katonáknak állított emléket.

A ‘Bejárati toronnyal’ szemben helyezkedett el az ötödik, magáról Hindenburg-ról elnevezett torony. Az egykori köztársasági elnököt 1934. augusztus 7-én ( saját kérésére – majd tiltása ellenére ) helyezték itt el örök nyugalomra. A 23 méter magas mauzóleumban azonban nemcsak Hindenburg porhüvelyét helyeztette el itt Hitler, hanem a néhai államfő 1921-ben elhunyt feleségét , Gertrude Sperling földi maradványait exumáltatta, hogy őt magát is ebben a sírboltban helyeztethesse el. A két, bronzból készített szarkofág mögé egy-egy összeérő keresztet állítottak fel, melyre  – a tábornagy kedvenc idézeteit: “A szerelem örök”, és a “Légy hű mindhalálig” vésték fel. A keresztek  között/mögött egy fekete porosz sast ábrázoló ólomüveg ablakot építette be a falba. A kriptatorony bejáratánál egy-egy négy méter magas német katonát ábrázoló szobrot állítottak fel, amelyet professzor Friedrich Bagdons ( 1878 – 1937 ) szobrászművész készített el.

A hatodik torony a ‘Katonák tornya’ nevet kapta, melynek belső terében több, Hans Uhl által készített mozaikon keresztül mutatták be Kelet-Poroszország I. Világháborús tetteit. A szegélyléceken feltüntették a csatamezőn hősi halált halt katonák neveit. A torony tetején egy kilátó is helyet kapott.

A hetedik torony a ‘Felszentelés tornya’ nevet kapta. A furcsa elnevezést a földszinten alatta lévő kápolna ihlette, melynek 2×3 méteres ablakát szintén Hans Uhl tervezte ólomüveg díszítette. A szentély mellett egy hordó formájú kriptát építettek.

A nyolcadik torony, a ‘Parancsnoki torony’ adott helyet annak a 15 német tábornok mellszobrának, akik részt vettek a Tannenber-i csatában.

A nyolcszög formájú nekropolisz udvarán húsz, a harcokban elesett ismeretlen német katona földi maradványait temették el. Sírjuk fölé egy 12 méter magas, vörösrézzel burkolt fa keresztet állítottak fel. Hindenburg sírba helyezését követően Hitler azonnal újra terveztette a Tannenberg-i Totenburg-ot. A tömegsírt felszámolták, majd a belső udvar szintjét két és fél méterrel lejjebb vitték. A süllyesztésnek köszönhetően a komplexum amfiteátrum jelleget kapott.

Amikor a Vörös hadsereg elérte Klet-Poroszországot, a Führer parancsot adott a mauzóleum felrobbantására. A 229. Gyalogsági hadosztály 1945. január 20-án, Hindenburg és felesége földi maradványait, valamint kiállítási emléktárgyat Königsberg kikötőjén keresztül, az Emden hadihajón egy Thüringia-i sóbányába szállított. A német alakulat bár január 21-én felrobbantotta az 1-es számú ‘Bejárati’ és az ötös számú ‘Hindenburg’ tornyot, robbanóanyag hiányában a további hat tornyot, és az ott maradt műtárgyakat nem tudták megsemmisíteni. A szovjetek az ott maradt romokkal nem foglalkoztak. A mauzóleumot először a lengyel lakosság kezdte széthordani házaik és üzleteik renoválásához/ újjá építéséhez. Ez a folyamat annak ellenére eltartott az 1980-as évekig, hogy 1949-1953 között a lengyel állam arra törekedett, hogy a varsói Kultúra és Tudományok Palotáját, valamint a pártházhoz szánt gránitburkolatot az innen kinyert nyersanyagokból építsék meg. Illetve, Xawery Dunikowski szobrászművész robbantás útján innen szerzett köveket, a később Olsztyn-ban felállított ‘Hála a Vörös hadseregnek’ című két pilonból álló diadalív-szerű alkotásához.

A Hindenburg Totenburg-ból egyedül az oroszlánt ábrázoló kőszobor maradt fent az utókor számára, amely 1993 óta Olsztyn piacterén áll.