Für Raub und Mord – Rablásért és gyilkolásért
Avagy a relikviát vagy a sztorit veszed meg
Valóban az oroszok készítették őket Sztálingrád ostromakor, és propaganda céllal dobálták le őket az orosz vonalakra?
Miért is tették volna?
Gordon Williamson betette az 1939-as Vaskereszt 2. osztály című könyvébe ( ‘The Iron Cross Of 1939’, 158-dik oldal ), mint nagyon ritka és eredeti kereszteket és Detlev Niemann régi katalógusaiban is szerepelnek mint eredeti keresztek.
Részlet a könyvből:
” These pieces were made in 1st and 2nd class form, but are of single-piece rather than multi-piece construction.”
Érdekességük, hogy ugyancsak 3 részből állnak ( egyes vélemények szerint léteznek belőlük 1 részes keresztek is ), mint az eredeti német készítésű keresztek. Tehát, van egy vasmag vagy rézmag is lehet, amit körbe fog a keret két része. Lehetett idő erre, hogy elkészítsenek egy viszonylag bonyolult keresztet az oroszok, présgépek és/vagy öntőformák segítségével? Milyen propaganda értéke lehetett volna egy hasonló akciónak? A ma fellelhető ilyen jellegű keresztek kis számban készültek, így sokan elhitték, sőt a mai napig elhiszik a történetet. Állítólag, az 1970-es és 1980-as években az osztrák militária börzéken “tonna számban” lehetett megvásárolni őket, majd 2000 környékén már akár 200-350 Euro is lehetett az áruk.
Orosz kutatások szerint, mely egy német folyóiratban jelent meg, állítólag 500 darab készült ezekből a keresztekből. 500 darab kereszt = ritka típus = magasabb ár. Azok, akik hisznek a történetben, azt állítják, hogy azért csak 500 darab készült el, mivel szovjet propaganda hivatal rájött arra, hogy az egész akció értelmetlen és leállította a további gyártást.
Amint, Gordon Williamson is megemlíti könyvében, nemcsak 2. osztályuk, hanem 1. osztályuk is létezik, amely még ritkább. Újabb kérdés: Miért is készült volna 1. osztály is belőlük?
Gordon Williamson véleménye: “Based on very few contemporary witnesses it is alledged that 500 of such crosses were produced in the besieged city of Leningrad, presumably in 1942. The order for production was given by the special propaganda department of the policy administration of the Leningrad Front. Via sovjet scouts and partisans (in civil cloths) the crosses were supposedly ‘deposited’ in small quantities in areas where it was known that German soldiers would preferential stroll around – i.e. in the surrounding of dwellings, bureaus, Wehrmacht homes, casinos, …”
A felhasznált alapanyagok tekintetében ahhoz, hogy háborús orosz készítés legyen, túl jó minőségű, viszont mindent összevetve túl silány minőségű, és inkább Johannes Floch osztrák másolataira hasonlít vagy akár Souval leleményes háború utáni másolata is lehet még.
Előfordulhat, hogy a másoló cég hozzájutott eredeti keretekhez is, mivel néhány keret belső pereme Souval jellegzetességetek, amíg más keretek Brehmer jellegzetességeket is viselhetnek. Más keretek esetében egyértelmű, hogy régi másolatokról van szó, mely keretek közé modern másolat magokat illesztettek be.
A legnagyobb probléma az 1813-as évszám jelenléte a kereszteken. Az évszám Souval jellegzetességeket mutat. A Vaskereszt első alapításának megemlítése ezen a kereszteken teljesen logikátlan, felesleges és torzító.
A legtöbb fellelt kereszt moszkvai és szentpétervári múzeumokban tekinthető meg.
Továbbá az is érdekes, hogy az eddig előkerült példányok 10 különböző kereszt jellegzetességeket mutatnak, tehát nem egységes – egyazon gyártó által készített vagy esetleg egy gyártó által készített, de maradék alapanyagok összerakásából létrehozott keresztekről van szó.
A moszkvai hadtörténeti Múzeum történészei ismerik ezt a Keresztet, de nem fogadják el eredetiként. Az állításuk szerint az 1980/1990-es években egy orosz kereskedő rendelte meg őket Kelet-Európából. Állításuk szerint legalább egy sorozat magyarországi műhelyben készült el a megrendelőnek.
Gordon Williamson arra alapozza ezeknek a kereszteknek az eredetiségét, hogy először szovjet múzeumok kurátorai publikáltak cikkeket erről a keresztről, és ezek a publikációk jóval azelőtt készültek, mielőtt a német relikviák másolatai és fantázia darabjaival elömlesztették a világot.
Gordon Williamson állítását sokan megkérdőjelezik, és nemcsak ezért. Hiszen, könyvében azt írta még, hogy Klein & Quenzer több mint 1 millió darab Vaskeresztet gyártott még a császári időkben. Viszont, 1914-es K&Q Vaskeresztet még senki sem látott rajta kívül.
Lelkes hamisítók pedig megalkották a másolat másolatát, igen rossz minőségben.
Azonban, maga a szövetséges propaganda által felhasznált tárgyak készítése létező dolog volt. Erre jó példa az Egyesült Államok által készített propaganda célú 2. osztályú Vaskeresztek gyártása, de sajnos nem tudni, hogy végül, a háború után eredeti keresztekként kerültek-e értékesítésre.
Természetesen, ettől függetlenül minden lehetséges. Előfordulhat, hogy ezen keresztek egyes példányai valóban eredetiek, mások másolatok.
Egy fontos tényező van a kereszt körül. Mégpedig a jelentősen felvert ára, az állítólagos ritkasága miatt.
