Vera von Schalburg ( Vera Erikson ) Szibériában született 1907. november 23-án, a dán August Theodor Schalburg és a lengyel-ukrán nemesi család lánya, Jelena ( Helene ) Startiskaja ( vagy Startiska ) von Siemanovska gyermekeként. A családnak Ukrajnában nagybirtokai voltak. Bátyja Cristian Frederik von Schalburg, aki a dán Freikorps Danmark vezetője lett.

Az orosz forradalom miatt a család Dániába költözött, majd Koppenhágában telepedett le. Vera balett táncosnak tanult. Élt Brüsszelben, Párizsban, és fellépett a Folies Bergeres-ben. 1930-ban feleségül vette gróf Sergei Ignatieff, aki egy befolyásos orosz arisztokrata család gyermekeként született, majd ifjúként az orosz forradalmat követően száműzetésbe kényszerült. Az a hír járta róla, hogy gátlástalan kettős ügynök, aki részt vett a kábítószer-kereskedelemben, és talán Vera későbbi kémkedései mögött is ő állhatott.

Az 1930-as évek második felére Vera élete eléggé homályossá válik, csatlakozott az Abwehr kötelékébe, a német hírszerzés tisztje lett, Hilmark Dierks Abwehr tiszt csapatának tagjaként tevékenykedett. 1938 végén – 1939 elején Londonba küldték, hogy alakítson ki baráti kapcsolatokat a németekkel szimpatizáló angolok között. Dierks 1940. augusztusában feleségül vette Verát, azonban Dierks 1940. szeptemberében autó balesetben meghalt.

Ugyanakkor Vera testvére, Christian Frederik von Schaburg szolgált a Dán Királyi Gárdában, ahol végül ‘instabilnak’ minősítették a szélsőjobboldali és antiszemita nézetei miatt. Később vezette a Dán Nemzeti Szocialista Munkáspárt Ifjúsági Szövetségét. 1940. szeptemberében, pontosan Vera küldetésének idején csatlakozott a Waffen-SS-hez. Végül a Freikorps Danmark SS-Obersturmbannführer-e lett, melyet ő hozott létre.

1940. szeptember 29-én éjjel egy repülőgép indult a németek által elfoglalt norvég városból, Stavanger-ből azzal a céllal, hogy három német ügynököt küldjön Vera vezetésével a Hummer Nord I. fedőnevű küldetés részeként Nagy-Britanniába. A repülőgép sikeresen leszállt Gollachy-nél, Buckie és Port Gordon között, ahol a három ügynök – Vera, Robert Petter, és Karl Drucke ) csónakba szálltak. Csónakjaik rádióadókat is tartalmaztak. A trió azt az utasítást kapta ( elég nevetségesen ), hogy biciklivel kerekeznek egészen Londonig, de a csendes tenger miatt ezt az ötletet elvetették. Talán ez lehetett az oka annak, hogy ezen a ponton úgy döntöttek szétválnak, és majd később találkoznak egy előre megbeszélt helyen. Vera Londonba, Karl Drucke Belgiumból menekülő franciaként Francois de Deeker néven a Sussex Gardens-be, majd innen Port Gordon-ba ment, miközben a harmadik ügynök Robert Petter a Werner Heinrich Walti nevet használva Bucki felé vette az irányt. Vera, egy Kensington-ban élő idős olasz grófnő régóta eltűnt unokahúgának szerepét vette volna fel. A németek úgy gondolták, hogy ez kiváló álca lesz ahhoz, hogy találkozzon a felsőbb körök tagjaival. Ez magyarázhatja a mediterrán jellegű álnevet, a Vera de Cottanide Chalbur-t.

Drucke, Petter és Vera körülbelül este 7 órakor érkeztek meg a Port Gordon vasútállomáshoz, hogy elkapják a beérkező vonatot. John Degges és John Donald állomás-, és peronmesterek felfigyeltek a három idegenre, akik az állomásra érkeztek. Drucke ekkor a menetrenden szereplő Forres-re mutatott és helytelen kiejtéssel jegyet kért Forrest-be. Ahogy Drucke kinyitotta a pénztárcáját, ami tele volt bankjegyekkel, miközben túl sok pénzt tett le a pultra az állomásmester észrevette, hogy mindhárom személy cipője és nadrágjának alja nedves. Az állomásmester azt mondta Geddes-nek, hogy tartsa szemmel az idegeneket, miközben hívja a helyi rendőrt Robert Grieve-t. Tíz percen belül Grieve rendőr a Stewart utcából a pályaudvarra érkezett, majd igazoltatta az idegeneket. Habár, a személyigazolványokban az állt, hogy menekültek, azonban nem rendelkeztek bevándorlási bélyegzőkkel, és az igazolványok kitöltése is túl sok hasonlóságot mutatott, ezért Grieve arra kérte őket, hogy kövessék őt a Stewart utcai rendőr őrsre. Grieve telefonált John Simpson felügyelőnek Buckie-be. Simpson az érkezését követően kérdéseket tett fel, de Vera közbeszólt és jelezte, hogy nem beszélnek angolul. Majd elmagyarázta a felügyelőnek, hogy az éjszakát Banff-ban töltötték, innen taxival az egy kilométerre lévő Port Gordon-ba hajtottak ahonnan átsétáltak az állomásra. Simpson felügyelőt ez nem győzte meg, ezért úgy döntött letartóztatja őket, és a biztonságosabb Buckie Rendőr Őrsre szállíttatja őket.

Buckie-ben Simpson alaposabb kutatást végzett a csomagjaikban, ahol felfedezett egy Mauser pisztolyt, egy német gravitációs kést, felszerelési tárgyakat, RAF-bázisok listájának jegyzetét, tartalék elemeket ‘Made in Bohemia’ felirattal. Vera pénztárcájában 72 fontnyi készpénz talált, azonban Drucke pénztárcája 327 fontot tartalmazott. 11.45-kor a Buckie parti őrség egy mérföldnyire a tengeren úszó tárgyat fedezett fel. Az Addison-i parti őrség és a kikötőmester kihajózott, és megtalálták az úszó objektumokat, melyek két úszó pumpa és egy gumicsónak volt. Ezt követően bevontatták a gumicsónakot a kikötőbe. A nap végére fegyveres kísérőkkel már vonaton úton voltak London felé. Az ügynököket Hincley-Cooke ezredes a Scotland Yard-on kihallgatta, végül 1941. márciusában döntést hozott a fogva tartás meghosszabbításáról. 1941. június 12/13-án Drucke-ot, és Petter-t a Sir William Jowitt által vezetett ügyészség bűnösnek találta, de Vera egyszerűen nem jelent meg ezen a tárgyaláson. 1941. július 21-én a két férfi fellebbezését elutasították, majd augusztus 6-án a Wandsworth-i börtönben kivégezték őket.

Verát azonban a háború alatt több helyre szállították. A nemzeti archívumban található adatok több, mint ezer oldalasak. Szinte minden bizonnyal hasznos információkat közölt a szövetségesekkel, így elkerülhette a büntetőeljárást. A háború után Németországba deportálták, és itt eltűnt. 1947-es keltezéssel Hamburg-ban előkerült egy halálozási bizonyítvány, amely szerint Vera Staritzky elhunyt ( az anyja nevének egy változata ), azonban ez nem túl meggyőző.

Egyes elméletek szerint új személyazonosságot kapott az Egyesült Királyságban, ahol egészen 1978-ig élt. Más feltételezések szerint 1993-ban halt meg.

Ami biztos, Vera von Schalburg élete még ma is egy nagy rejtély.